Céges vidám Vasárnap
2009.12.28. 21:52
Számtalan lehetősége van a munkáltatónak, hogy alkalmazottját elfoglalja, különböző
rendezvényekkel. Ennek legkisebb egysége a meeting meg a brainstorming, aztán ezeknél
nagyobbak a szemináriumok és a csapatépítő napok/hétvégék.
Nálunk ezt idén összevonták egybe, egy napra, így olcsóbban meg lehet úszni a dolgot.
Ezen rendezvények egyik legjobb tulajdonsága, hogy rendszerint Szombatra esnek.
Természetesen ezt a cég nem veszi munkanapnak, hiszen nyilván szívesen mész
a szabad hétvégéden airsoftozás helyett diavetítést nézni, meg hallgatni az agymosást.
Gondolná az ember, hogy megy a faszom, de ezt kiküszöbölendő, a humánpolitikai osztály
dolgozói jó előre kiküldik az ajánlást, a marketing által összerakott, retro bulik flyereit
idéző szarság (amin egyébként, olyan hangzatos mottók vannak, amit szerintem
csak egy halucinogének hatása alatt álló, delíriumos állapotban lévő
faithless-t hallgató ember talál ki)
mellé, miszerint megjelenni managementi elvárás. Ezt még mindig
leszarná az ember, hiszen a managementel, csak akkor találkozol, ha elmész ezekre,
de ki van jelölve egy kápó, aki jegyzi, hogy mész-e vagy nem mész.
A kápó kifejezés itt azért erős, mert ez általában egy szakmai vezető,
akinek ugyanúgy kurvára semmi kedve az egészhez, de több
fasz, mint nap, ahogy vidéken mondják. (vagy a türelmizónákban...).
Tehát a dolgot megúszni rendkívűl nehéz. Az ilyen események előtt
szokott a legtöbb kolléga aluljáróban gyrost ebédelni, hátha rájük jön a wc-n a rakétázhatnék.
Tehát a cég kivesz valami vidéki szállodát vagy konferenciatermet és nekünk meg kell
jelennünk ott egy reggeli időpontban. Utazás, ahogy akarsz, rendszerint vki cégesautójába
kell bekéreckedni, azaz 5-en ültök a fábiában másfél órát, melynek következménye fél órás
részleges bénulás, de ez még csak a kezdet.
A program izgalmas, beülünk vagy 1500-an egy terembe, ahol se levegő, se fény
se remény. Egyszer aztán az elmaradhatatlan marketing vezető felszökken a lépcsőn a színpadra,
mutatva, hogy legalább olyan energikus, mint a cég és úgy duzzad az élettől is. Feltüzelős rész jön,
kevés konkrét adattal, ami kimerül abban, hogy
idén is túl teljesítettük a tervet és kurva jók vagyunk. Ezt meglovagolva aztán jön
az agymosás, ami egyébként vicces. A hitgyülis, vidámvasárnapos MC performansza
alsótagozatos gyerek versmondása az évnyitón a faszihoz képest, várom hogy mikor jön az a rész
amikor fel kell kiáltanunk, hogy "Igen! Jövőre túlteljesítjük!" a "Dícsértessék a Krisztus! Ámen!"
mintájára. Megy ez egy darabig, aztán amikor már úgy gondolják, hogy legalább annyira démonizálták
a kollégákat, mint a zenecsatornák a fiatalokat, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik.
Ilyenkor szoktam reménykedni, hogy dob egy gurulást, mint a Stohl Buci, de
ez sajnos még nem jött össze soha. Utána következik az aktuális magyarországi
főfasz, aki előző kollégáját megcáfolva, elmondja, hogy igaz, ami igaz nincs ok
az aggodalomra, de sokkal inkább át kell gondolni, hogy mire költjük a pénzt,
ennek következtében, milyen dolgozói juttatásokat fognak felülvizsgálni. (értsd megszűntetni)
Itt még mindig nyugodtak vagyunk, bár nem értjük, hogy akkor tulajdonképpen
tépjünk-e kevesebb wc papírt vagy bónusz lesz hamarosan. Pörögnek a prezik
és én meg álmosodom a sötét teremben, ebből aztán a taps szokott magamhoz téríteni.
Leszállt közénk a CEE régió istene, hogy személyesen ő szóljon hozzánk.
Itt jön egyébként az általam nagyon kedvelt rész, mert valamelyik HR-est szokták
felkérni tolmácsolni. Előző postunkban Shalom már megírta, hogy a cég konkrét
működésével kapcsolatos dolgokhoz nem értenek, ennek köszönhetően egyébként
a szakmai angol sem az erősségük. Tehát hallgatom az angol előadást és a félrefordításokat
amin időnként hangosan felröhögök, vagy időnként kétségbeesetten kutatom angolul
beszélő kollégáim hasonló tekintetét. Nem sokan vannak. Ebben az országban még
mindig nem divat nyelveket beszélni. Egyébként a régiós főfasz sokkal visszafogottabb,
mint magyar közvetlen beosztottjai, azok inkább karikatúrái emberünknek. Ő gyorsan végez,
megy inkább bebaszni, valamelyik borvidékre, ha már ide kellett jönnie. A kérdéseket
már a magyar főfasz helyetteseinek lehet feltenni. Van is pár nyüzsgő irodai patkány,
aki azt hiszi, ha hülyeséget kérdez, amire majd kap egy semleges vagy demagóg
választ, fent megjegyzik a nevét, pedig hát a lószart. Szóval így telik el a délelőtt, ezt
követően ebéd van, ezekre egyébként nincs panasz, általában nem rosszak. Aztán
meg valamelyik önjelölt DJ csinál egy óriási retro bulit, amiről annyit érdemes tudni,
hogy a legtöbben mocskosul lerészegednek és vérmérsékletétől függően hánynak,
elalszanak, verekednek, kefélnek, vagy ezt elkerülve hazamennek.
Később pedig mindenki hazamegy, ahogy tud és akar.
A prezentációkat, aztán e-mailben is megkapjuk, hátha a VUK már nem jön be
a régi dia kollekcióból és ha igazán ráér a marketing, keres egy céget, ami
errőla remek eseményről videót készít, amiből az jön le, hogy mindeni
milyen boldog.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
