Az megvan amikor reggel betámolyogsz kicsit másnaposan, gyűrötten és csak arra vágysz, hogy senki se szóljon hozzád, ne telefonáljon és ne kapj semmit high importance-el?

Ugyanez a játszódott le a minap. Csak azért köszöntem reggel, hogy a felbüfögött, feltehetőleg nagy koncentrátumban tömeggyilkos fegyverként használható levegőt diszkréten kiengedjem, majd leverődtem a székembe és kegyelemért imádkoztam a fentiekért. A reményem szárnyit közelben lévő kolléganőm hisztériázása tépte ki mint hentes a marhalábat. Minden lószarért sóhajtozott, cicegett meg az összes irritáló szart produkálta, ami egy irodában előfordulhat. A legszarabb az volt amikor a mellettem lévő nyomtatót szedte szét és csapkodta a kazettákat meg a tálcákat meg a tonert megafasztudjatöbbi szart benne és közben mondta a magáét. Nem volt más hátra elsiettem egyeztetni a főnökséggel egy régóta folyamatban lévő ügyet. (Sosem volt ilyen.) Avagy kisétáltam a körútra, leültem egy padra és a klasszabbnál klasszabb csajokat néztem az árnyékból, amíg 150ezer buzeráns holland a zsibongásával el nem rontotta ezt is. Na ettől annyira fos kedvem lett (bár addig sem voltam feldobva) hogy mikor visszamentem ugyanazt csináltam, mint a faszjanka aki miatt kimentem. Átragadt. A vége az lett, hogy az egész irodának ki volt a fasza és mindenki vörös fejjel, gyöngyödző homlokkal kurvaanyázott. Na ettől végre jobb kedvem lett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.