CSÜTÖRTÖK
2009.11.27. 17:09
2009.11.26 Csütörtök A mai nap is olyan, mint a héten a többi. Reggel olyan mocskosan álmosan érkezem, mint ha egész éjjel valami egyetemi buliban, egyáltalán nem vállalható módon lerészegedtem volna és 2 óra alvás után érkeztem volna be. Pedig nem. Félálomból arra ébredek, hogy a másik csoportból a félkegyelmű Karesz kinyitja az ablakot, amin seggfagyasztó hideg áramlik be. Ablakot nyitni egyébként annélkül, hogy ne legyen parasztfelkelés nem lehet, mert a sok klímaxos, felborult hőháztartású kolléganő egyből hisztériázásba kezd, így csak hajnalban, amikor ezek még oviba viszik a zabigyereküket lehet progresselni a dolgot) A faszkivantekintel belenyúlok az irattartószekrényembe, ahonnan egy cherokee márkájú usankát veszek elő (melynek szerintem az a története, hogy a legutóbbi orosz-afgán háborúban elesett, akkor még szovjet katonák fejéről szedték le és kurták be egy raktárba, aminek készleteit a gazdaságos felvásárolta, és kiszórta nagysikerrel a CEE régióban a proliknak, a róla leszedett vöröscsillagot pedig mindenbizonnyal Heinekkenes marketing anyagként használták fel.) és kevésbé őszinte félmosollyal felhelyezem a fejemre. Ennek következtében úgy nézek ki, mint egy medve, akit perverz, homokos styleistok elkaptak és arra kényszerítették, hogy húzzon magára öltönyt. Ma két dolog foglalkoztatott igazán: Jövőhétre kitalálták, hogy menjek tűzvédelmi oktatásra, ami egy faszság. Izzadó, dagadt nyugdíjas tűzoltó beszél arról, hogy ha kigyullad az épület merre szaladjál. Semerre bazmeg, ha ez kigyullad, mind itt fogunk megsülni a saját zsírunkban. Így ezt az oktatást skippelem, még nem tudom milyen módon, de az nem opció, hogy résztveszek rajta. A másik téma sokkal izgalmasabb. A cégnél hagyomány, hogy a kisgyerekes (értsd 14 évnél fiatalabb gyerekkel rendelkező szülők) kapnak mikuláscsomagot, de nem ám ezt az americánás csokinak nevezett fisifosival, meg szarmogyoróval töltöttet, hanem frankó, minőségi és márkáscsokik vannak benne. Nekem mindenképpen kell egy ilyen, így el kezdtem nézelődni,hogy tudnék afrikából hozatni valami kölköt vagy pláne kölköket, akik után felvehetném a csomagot, majd visszaküldöm őket a tűzfészekbe. Sajnos ez túl költségesenk bizonyult így elvetettem. Második ötletem az volt, hogy feleségülveszek valakit, akinek már van gyereke, de a HR-el való egyeztetés során arra jutottunk, hogy ettől még nem leszek jogosult a csomagra. A közokirat hamisítás is megfordult egy pillanatra a fejemben, de végül az esetleges negatív jogkövetkezmény miatt ezt is elvetettem. A helyzet most úgy áll, hogy nem lesz csomag. Egy csatát elvesztettem. Puhapöcs vagyok! :( Ezen lehetőségekkel kapcsolatos tájékozódással ment el a nap nagy része, majd szűnni nem akaró, de egyáltalán nem szunnyadó örömmel távoztam haza. Holnap újrakezdődik...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://irodairabszolga.blog.hu/api/trackback/id/tr571556785
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zsoci 2009.12.26. 23:25:46
Csak azt nem értem ez az ablaknyitás miért olyan nagy dráma. A friss levegő jó.
_nyuszi_ 2009.12.29. 22:13:23
ha megadod a címedet, küldök neked finomcsokit, mert már nem birom ezt a szenvedést.:)
mezítlábasfellebbezés 2010.01.05. 14:31:12
Hát ezen könnyesre röhögtem magam! (Ami azért ciki, mert egyterű irodában ülök.) Különösen az ablaknyitós részen, mert az nálunk is mindig így zajlik. Csak nekem nincs usankám.