Szilveszteri munkanap
2010.01.02. 20:18
2009 december 31. is hivatalosan munkanap volt és mivel nálunk nem lehet ünnepek előtt és között szabadságra menni, mert nyilván tönkremennénk, én is bent voltam. A nap egyébként elég laza volt, feleslegesnek is tartottam a bentlétet. Bejött ugyan néhány fontos meló napközben, ezeket megoldottam nehogy valaki stresszelje magát miattam az esti lerészegedéskor, azt nem élném túl... Tehát baromi unalmas volt, így kénytelen voltam hosszan ebédelni, majd a nap nagy részét azzal tölteni, hogy azzal a néhány jó fej emberrel beszélgessek, aki fellelhető bent. Tehát elég kevés beszélgetőpartner volt a közelben, így telefonos segítséget is igénybevettem, így mielőtt távoztam volna, egy kolléganővel telefonáltam kb. másfél órát. Egyik kolléganőm szeme vérbenforgott és habzott a szája, láttam rajta, hogy mocskosul irritálja a dolog. Ő az a fajta szerencsétlen, aki azért utál, mert fiatal vagyok. Ugyanakkor az esetleges szakmai vagy egyéb jellegű beszélgetésekben, ha más állásponton vagyunk rendszerint az én észérveim ellen ez az egyetlen érve; "Majd ha annyit éltél mint én...". Erre mit lehet válaszolni, hogy ne bántsd meg? (Akkor majd ha olyan öreg és szerencsétlen barom leszek, mint Te most, én is beszélhetek faszságokat? - Azt hiszem ez egy kicsit talán mégis bántó lenne.) Egyébként ő az a típus, aki kíváló III/III-as lehetett volna, ha még azokat az időket élnénk. Sőt, lehet hogy annak idején ez volt a hobbija. Tudjátok; Hazafiassági alapon...
Szóval III/III tündérke egész nap figyelt. Ilyenkor nem tehetek róla, de elfog valami különös vágy, hogy bosszantsam még jobban. Imádom nézni, ahogy forog a szeme, köhécsel, valamint a főnök irodája felé tekintget fenyegetően. Most az volt a módszerem, hogy úgy búgtam a telefonba, mint ha legalábbis tegnap jöttem volna össze a vonal túlsóvégén lévő kolléganővel.Másfél órai hümmögés, köhécselés után végül nem bírta tovább és úgy tett mint ha WC-re menne. Ekkor gyors sziával letettem a telefont és a közelben lévő két kollégával hangos röhögésbe kezdtünk. Egy kicsit persze féltem, hogy az Andrássy út 60-ban van egy még lezárt és működő kínzó részleg és én nem önszántamból ott fogom tölteni a szivesztert, miközben izzó hajsütővasat dugnak a seggembe, de végül nem így lett, de ez már egy másik történet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
