Támad a MILF!
2010.01.09. 16:29
Pénteken rettenetes dolog történt. Hogy tisztában legyetek a helyzet súllyosságával először tegyük tisztába a definíciót.
MILF - mother i would like to fuck
Ám ebben a storyban a MILF inkább mother I would not like to fuck.
Mióta a cégénél a jelenlegi pozíciomban vagyok, viszonylag sok középkorú nővel kell együtt dolgoznom, nagyrészük 35-45 között van, gyerekkel, elválva vagy döglődő házassággal. (persze kevés kivétel van) Mivel ezek a nők előbb leírtak szerint elég kevés szeretet kapnak és elég sokat vannak az irodában, igyekeznek itt megkapni, amit otthon nem. Szóval mikor átjöttem a mostani helyemre nem gondoltam, hogy én is áldozata lehetek az ő biovibrátor keresésüknek, mivel jóval fiatalabb vagyok és semmiféle gentofil hajlammal nem áldott meg az ég szerencsére. Aztán egy ilyen MILF, aki legyen mondjuk Klári, mert igazából Klára, el kezdett furcsán viselkedni velem. Értsd hülye kérdésekkel zaklatott, mint hogy tetszik-e nekem, kedvelem-e. Ezeket viccnek fogtam fel, ennek megfelelően adtam pozitív és hasonló jellegű válaszokat. Aztán ezt egyre többször csinálta én meg inkább úgy csináltam, mint aki nem hallja. Az egész kezdett nagyon ovis lenni, ám nem frusztrált különösebben a dolog, gondoltam majd rájön, hogy az első 20 alkalommal vicces ez a dolog, aztán inkább szánalmas. Nem jött rá. Sőt olyannyira nem, hogy pénteken valami kamu szakmai indokkal odajött segítséget kérni. Miközben megnéztem, amit átküldött mellém állt és el kezdte simogatni az alkaromat. Ekkor valami hirtelen megmozdult bennem, de szerencsére még idejében vissza tudtam nyelni gyomorom tartalmát, melyet 0,33L cola és két párizsis zsömle képezett. (Azt mondják az ördög a részletekben rejlik.) Őszintén szólva, kibaszottul meglepődtem. Erre egyáltalán nem számítottam, pedig láttam már karón varjút. Este aztán meglepődésemet alkoholba fojtottam és segítséget kértem Feri barátomtól, aki egyszerűen annyit mondott látatlanba, hogy ő bizony megbaszta volna. Mondtam neki, hogy én meg nem. Ebbenmaradtunk, remélem nem lesz fojtatása a dolognak, ha mégis akkor megírom, most pedig visszamegyek összetört, megfélelmlített kis lelkemmel, zokogva olvasni a bibliát. Mielőbbi felépülést kívánok magamnak. Egyébként a jó hír, hogy nem vagyok másnapos!
Ütemes tapsot kérek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
_nyuszi_ 2010.01.12. 12:28:40
szia!
ne haragudj, de a posztok olvastán,-főleg a mostani-irtó szerencsétlennek állítod be magad. ne nyafogjál már, légyszi!
