A politika természetesen az irodába is betört. Fiatal éveit sirató öregasszony, aki már 20 éve kényelmetlenül érzi magát, meg az aluliskolázott szittya futárgyerek verbális harca komoly felüdülést jelentett a monotóniából, bár félő volt, hogy icus puszta kezeivel tépiszét a "fasisztarohadtnyilasszemétszart", végül azonban ez az ütközet elmaradt. Furcsa, hogy 4 évente mennyire megőrülnek az emberek és mennyire szélsőségesen tudnak viselkedni egymással. Persze főleg a leghülyébbek, mert azért Icus bár diplomás, sajnos elég sajátosan értelmezi a történelmi eseményeket, mert mondjuk az vöröshadsereget, mint jóindulatú felszabadító, nem jellemezném és a szittyagyerek által hősnek titulált SS legények erényei is megkérdőjelezhetőek erősen. Viszont, amíg ezek marták egymást a bámészkodó Karesz székét kicseréltem az enyémre, valamint a koszos csészémet is észrevétlenül átrakhattam az asztalára. Szerencsére fel se tűnt neki, annyira autisztikus... Holnap megnézem, hogy elmosta-e, de ha nem, kénytelen leszek forrókv-val meglocsolni az asztalát, hogy megtanulja mi a rend.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.