Kitérés
2010.04.15. 19:20
Ma felkavarta az állóvizet, hogy az egyik céges főfasz írt egy másik céges főfasznak, aki történetesen az én főnököm is, hogy gyakoroljon némi presszúrát rám, egy melómmal kapcsolatban. Érdekes, hogy az ilyen emberek nem kompatibilisek a halandókkal. Ezt ki is fejtem; Vagy nem keresnek meg, -mint ebben az esetben engem közvetlenül- valami oknál fogva, akkor sem ha ezzel időt veszítenek, vagy amikor beszélsz csak annyit hall, hogy "blablablablabla blablabla ezen kurva sok a bukó blablabla blalbla...". Amennyiben fizetésemelést követelsz, akkor ez annyiban módosul, hogy ezt hallják "a büdöskurvaanyámat deszarmunkaerővagyokésmégköltséghatékonyserúgjálkiazonnalmertkevesebbbónuszt tudszmajdmagadnakkifizetniésakkormiafaszbólveszelújautótmegmészelkurvázni"
Na szóval, a szar mindig lefelé csorog elve alapján kitolta az arcát az irodából és leereszkedett a mi emeletünkre, maga a félisten, hogy velem szerencsétlen futószalagos halandóval pár szót váltson, miután előtte írásban közöltem vele, hogy bizony ha maga a jóságos zeusz keres meg a kérésével kapcsolatosan, akkor sem teljesíthető, mert a méh nem darázs, de a krumpli burgonya. Persze ezek az emberek azt szokták meg, hogy nekik nem mondanak nemet, legalábbis lentről, így a szemmelverést valamint a látványos szájhúzást bevetve igyekeznek nyomást gyakorolni az általában bánatos kutyakölyök tekintettel rájuknéző szerencsétlenre. Ez azonban meghiúsult először, mert másfél órás ebédszünetembe sajnos nem fért bele egy találkozó vele, így csak délután tudott elkapni, de addigra már maga sem emlékezett pontosan, hogy mit akart. Biztos Ti is ismeritek, amikor áll veletek szembe a főnök és csak annyit tud mondani, hogy "Szevasz, azért jöttem le mert, öööö, volt ez a dolog, a pista ismerősével..., öööö...., és ööööö... (csend, közben bámul rád hátha kisegíted...amit nem teszel meg mert épp arra gondolsz, hogy most kurvára ki kéne menned szarni...) na és öööö ... azzal akkor most mi van?"
Erre elmondod a történetet, hogy a pista haverja, bár nagyon tiszteled meg különben is szimpatikus fickó, legalább annyira, mint a pista, de sajnos szalvétával nem tudsz követfejteni, hiába kéri. Ekkor jön a "de nem lehetne-e, hogy akkor..." kezdetű mondat, amire, ha jól akarsz kikerülni belőle, azt kell mondani, hogy "...most rengeteg más melóm van, de majd ha lesz egy kis időm utánanézek." Persze ez aztán soha sem fog megtörténni és a főnököd nem is fog ezzel keresni, ha mégis, akkor kend rá a jogászokra, hogy még vársz az állásfoglalásukra. Őket úgyis utálja mindenki és elhiszik, hogy ők a hunyók.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kk_kk 2010.04.15. 22:43:50
(Egy jogász)
Aha, persze 2010.04.16. 02:42:46
Rókakígyó 2010.04.16. 06:17:25
wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2010.04.16. 07:40:06
kapott fizetést a semmittevésért?
Mylady 2010.04.28. 21:49:09
és kurvára nem zavarja/érdekli, hogy az egy órácska arra is kevés, hogy az ember felfogja, miről van szó (és nem a felfogása nehéz), a feladat elvégzéséhez meg kellene konkrétan egy hét
és ha igazán fontos neki a dolog, akkor naponta megismétli: "azért én azt kérném, egy órácskát szánjál már rá"
és akkor is ezt szajkózza, ha megérdeklődöd: az éppen futó 22 másik meló közül melyiket NEM kell elvégezni...