Most hogy jó helyre megy a nyugdíjam a magánpénztárból, elgondolkoztam azon, hogy ha 150 éves leszek, mit fogok csinálni null forintból, mert hogy addigra lófasz se lesz nem hogy ló, pláne nem nyugdíj. Két dolog vetődött fel bennem, hogy tériszonyos rúdugró leszek, mert ehhez már a tériszony megvan, vagy politikus. Utóbbihoz viszont úgy tűnik semmi sincs meg. Se rokon, aki a tűzközelben van, se haverok, kik narancs vagy szegfű katonák lennének és jómagam sem találom vonzónak a két nagy pártba való belépést sem. A többi pártokról is írhatnék, de azok vagy hülyék vagy impotensek, így ott felesleges próbálkozni, mert a köv ciklusnál a kutya se fog rájuk szavazni. Vagy mondhatnám úgyis, hogy úgy ki fogják őket baszni a parlamentből, mint koszovói, albán gyerek a talált szerb zászlót. Persze aztán rájöttem, hogy erkölcsi gátakkal nem lehet belevágni ebbe a rettenetesen kemény pályába, mert mint tudjuk az elvek az olyan, mint a fing; az ember amíg bírja addig tartja. Így tehát elhatároztam, hogy trenírozom magam, hogy készségemet fejlesszem és holnap a zebránál könyökölök, a metróban letaposok és veszek egy jégkrémet, hogy gyakoroljam a nyalást. Mondanám, hogy szorgalmasabb leszek, de ez nem szükséges.

Jaaa és ha valaki meg akar vesztegetni; irodairabszolga@gmail.com

"Eladó, kiadó, most a lelkem..."

Ti mihez kezdtek?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.