Ma elkészítettem egy statisztikát és mielőtt elküldtem volna elővettem az irattartó szekrényből az usanka mellől egy lefutott szálú, kissé pecsétes egyébként nagyjából 500 ft-os, - helyesebben egy csomag amiben volt 3 darab volt 500 ft- - foszforeszkáló, techno kék nyakkendőmet, hónom alá csaptam a dossziémat és elküdtem a statisztikát, majd hangosan visszaszámoltam háromtól és ahogy vártam már jött is a telefon, mire nullához értem.

- Szia, van itt egy sor abban amit küldtél... - mondta főnököm.

- Jövök - mondtam, s ott teremtem kutyaól nagyságú irodájában.

- Ezt elbasztuk? - kérdezte. (A kérdés azért vicces, mert ő nem vesz részt abban a napi munkában amiben történt az elbaszás és jómagam sem, csupán ellenőrzöm.

- Ezt el. - válaszoltam egykedvűen.

- De, mi történt - kérdezte kétségbeesetten egykedvűségemet látva.

- Hát, nem figyeltünk... Vagy valami rendszerhiba... - Gondolkodtam hangosan...

- ÖÖÖ... - Nézett értetlenül.

- Hát ja. - Válaszoltam, s vártam, hogy kibontakozzon.

- Akkor nézzük meg... - nekilátott visszaellenőrizni az egész ügyet miközben én az irodája ablakán leplezetlen kíváncsisággal szemléltem az irodaház másik szárnyában lévő rendkívűl kellemes popsit magáénak mondható csinos nőstény irodai patkányt, ahogy valamit lehajolva keres egy irattartó polc alján.

- Na, akkor ez volt... - Ocsudtam fel egyszercsak arra, hogy elégedetten néz rám asztala túloldaláról.

- Végülis én is erre jutottam- mosolyogtam vissza, mert arra gondoltam, hogy mennyire világi, hogy miközben én buja nőkről fantáziálok, addig a főnököm elvégzi a munkámat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.