Hogy nincs egy jó csaj az irodában az a baj.

Egyébként tényleg több lenne kedvem lenne reggel bemenni, ha tudnám, hogy legalább egy korombéli fokhagymaseggű nő ül velem egy légtérben, de nem. Komolyan, az előző pozíciómban óriási szopó volt a meló, mert mindenki ugráltatott és a fizetésem megemlítésével a legdurvább stand up commedys arcot oda tudtam volna verni, DE voltak mocskos jó nők. Tudjátok azok az igazi kosztümös, miniszoknyás, igényes egyébként törtető tácsértos ribancok hölgyek, akikre ránézel és már attól a nemi beteg gondozóba kerülsz, viszont mivel egy bizonyos vezetői szint alatt nem hogy a galambok, de ők se szarnak le, így aztán csak a fantáziálás maradt, meg remény, hogy egyszer. Most meg, hogy magának a munkakörnek, amivel szórakoztatom magam van presztízse és a fizetésem is inkább csak szánalmas már a felelősséghez képest, körbe vagyok véve elvált vagy válófélben lévő kis vagy nagy gyerekes nőkkel, akik meg nekem nem kellenek. Talán ezért növesztek mostanában hegymászószakállat magamnak. Az élet igazságtalan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.