Szerda, nem a legrosszabb nap a héten, mert keddenként van melóban egy olyan cucc amit meg kell csinálnom és nem hagy időt az internetezésre. Tehát ebből következik, hogy a keddeket utálom a legjobban. Ez is egy olyan munkafolyamat, amit egy idomított majom is meg tudna csinálni ha tisztában lenne a könyvelés alapjaival. (Nem. Nem könyvelő vagyok.) Az ilyen jellegű feladatok mindig letörnek, mert olyan érzésem van tőlük, mintha a pipisoron lennék a csirke feldolgozóban. (Nem voltam még ilyen helyen, de úgy képzelem, ott nagyon unalmas a munka.) Ráadásul nem elég, hogy ezzel kell szaroznom, másokat is rá kell vennem, hogy szarozzanak a rájuk vonatkozó résszel. Tehát összegezve a kedd a legszarabb nap a héten.

Viszont ma szerda van. Írtam már, hogy van egy kolléganőnk, aki többek között az asszisztenciánkat lenne hivatott ellátni amellett, hogy input tündér, de nem lehet semmit rábízni. Ma generálta a plusz munkát, mint szélsőjobbos a verekedést a cigó soron és emiatt kellett egy csomó plusz melót csinálnom, aztán visszaellenőrizve tök feleslegesen és tudjátok mi a legrosszabb? Már oda se megyek szólni, mert amikor beszélsz hozzá csak azt a végtelen ostobaságot látod a szemében amely olyan, mint a világűr. Tehát jövő héten megint vagy elbasz valamit vagy nem csinál meg valamit és engem meg szétbasz majd a tehetetlenség érzése. Le kéne már rázni ezeket a láncokat.

Hogy nincs egy jó csaj az irodában az a baj.

Egyébként tényleg több lenne kedvem lenne reggel bemenni, ha tudnám, hogy legalább egy korombéli fokhagymaseggű nő ül velem egy légtérben, de nem. Komolyan, az előző pozíciómban óriási szopó volt a meló, mert mindenki ugráltatott és a fizetésem megemlítésével a legdurvább stand up commedys arcot oda tudtam volna verni, DE voltak mocskos jó nők. Tudjátok azok az igazi kosztümös, miniszoknyás, igényes egyébként törtető tácsértos ribancok hölgyek, akikre ránézel és már attól a nemi beteg gondozóba kerülsz, viszont mivel egy bizonyos vezetői szint alatt nem hogy a galambok, de ők se szarnak le, így aztán csak a fantáziálás maradt, meg remény, hogy egyszer. Most meg, hogy magának a munkakörnek, amivel szórakoztatom magam van presztízse és a fizetésem is inkább csak szánalmas már a felelősséghez képest, körbe vagyok véve elvált vagy válófélben lévő kis vagy nagy gyerekes nőkkel, akik meg nekem nem kellenek. Talán ezért növesztek mostanában hegymászószakállat magamnak. Az élet igazságtalan.

Remélem észrevettétek, hogy cirka 4 hónapja nem írtam, de most, hogy Amy Winehouse sajnálatos módon elhalálozott és ami még nagyobb baj mikor egyedül elindultam bulizni a blaha lujza térről vissza kellett fordulnom, mert azt hittem befosok, úgy éreztem eljött az idő hogy leírjam mi történt az elmúlt hónapokban.

A magánéletemről eddig, nem írtam, de most se fogok. (Hú de rég le akartam már ezt írni)

Szal vissza az irodához. Főnököm egy pöcs, illetve ami dühítő benne, hogy ha nem basztatna teljesen jó arc lenne, mármint magánemberként. Komolyan, de ez a fasz mindig keres valamit amiért küldheti az emailt, hogy már megint ez meg ez történt... Ami a legviccesebb, hogy emailben megírja, de ha oda mész, hogy ezt hogy érted, (Nyomatékosítva a "hakinyitodapofádolyatrábaszokhogymeghalsz" nézéssel.) akkor akárcsak a punciját mutogató kislány az oviban ha rajtakapja az óvónéni, lesütött szemmel motyog valamit. A másik kedvencem tőle, amikor valakit le akar baszni a csoportban, összehív egy meetinget és úgy mondja el a lebaszást mint a kismama a védőnőnél, a gyerek székelési (értsd szarási csak próbálom intelligens fiatalember látszatát keleni) szokásait. Legközelebb erre jobban figyeljünk oda, ilyet ne csináljunk stb... Mi ez a többes szám első személy bazmeg? Komolyan? Védőnőnél van ilyen. És anyuka kakilunk rendesen?? Atyaúristen.

Szóval ezt leszámítva viszont teljes a nihil. Mint kezdő elmebeteg almosságtól leszedáltan, folyónyállal ülök a karoskoporsóban, egész nap zongorázok és dagadt déli tulajdonosoknak termelem a pénzt, hogy legalább nekik legyen egy jó napjuk. Veletek mi van?

Meleg van, mi? Nálunk is. Szar a légkondi, mi? Nálunk is. Tele a tököd, mi? Nekem is. Nem mi, hanem tessék, mi? Tessék???

...előléptettek.

Azzal kell kezdenem, hogy így húsvétkor, de úgy általában érdemes az embernek önvizsgálatot tartania és ha még mások is segítenek neki ebben az külön jó. Múlt hét vasárnap elnéztem egy olyan közösség rendezvényére, amelyet sokan ismeretlenül elítélnek. Én is előítéletes voltam, de aztán belegondoltam abba amiket a szónok (hívjuk csak így) mondott és rájöttem, hogy kell valami többnek vagy másnak lennie, mint a pénzhajhászás és a materializmus. Talán most már kitaláltátok, hogy arra gondolok, hogy a vallásosság jó dolog. Hogy megtalált engem Isten. És még egy valamire: Ha ezt a faszságot elhittétek, legközelebb arról írok egy postot mennyire jóképű vagyok.

A minap kolléganőm próbált bevonni egy bosszúhadjáratba a cég ellen a bónusz elmaradása miatt. Vicces, hogy egyébként neki én se adtam volna egy büdös ruppót se, mert tényleg értékelhetetlen, amit bent csinál. Nem az hogy nem csinál semmit, hanem hogy csinál és mindent elbasz, mert nem érti meg mert a fasz tudja. Finoman közöltem vele, hogy attól még, hogy hasonlóan szerencsétlenül jártunk ez ügyben nem vagyunk egy csapat. Sem vele sem mással nem fogok szervezkedni, egyébként tök feleslegesen, mert pénzt ebből úgy sem fognak látni, max kibasszák őket azt mehetnek a pontagyukkal a munkakerülő hivatalban bohóckodni, mert a helyükre egy idomított angolnát is fel lehetne venni ha lennének ujjai amivel simogathatja a klaviatúrát. Tehát a nap jó tanácsa hülyékkel nem szabad sorsközösséget formálni akkor sem, ha ugyanabba a szarhelyzetbe kerültök.

Küldjetek devizát!

Minden konferencián van legalább egy csálécsöcsűcsaj(igen így egyben) aki rástartol az ingyen sütikre.

Minden konferencián van legalább egy bohóc, aki rástartol sikertelenül a csálécsöcsűcsajra.

Most sok csálécsöcsűcsajt és csálécsöcsűcsajra hajtó bohócot megsértettem.

Nem sajnos.

Ma olyan dolog történt, amiről azt gondoltam, hogy soha sem fog. Komolyan. Mától felnézek a főnökömre, legalább egy kicsit. A cégnél évente egyszer jutalom kifizetésére van lehetőség, ezzel persze általában hugyoskodik a humán osztály és egyre kevesebb a rendelkezésre álló keret(ha egyáltalán van). Éppen az év ezen szakaszában vagyunk, ezért engem is, ahogy mindenki mást behívott a főnököm, hogy erről beszéljünk. A szokásos bull shiteléssel kezdett, mennyire jó hogy a cégnél vagyok és annál az osztálynál és különben is, de most nem tudnak nekem jutalmat adni. Ezen önmagában nem annyira mosolyogtam volna, de a magyarázat, hogy miért nem, majdnem múlni nem akaró röhögőgörcsöt és sikongatva nevetést indított el bennem, mert a következő volt: Azért nem fizetünk most bónuszt neked, mert ebben az évben még elő akarunk léptetni és nem biztos, hogy a humán osztály engedélyezné az emelést, ha még jutalom is kifizetésre kerülne. Azt nem tudom megmondani, hogy ez az előléptetés mikor lesz, de még szeretném, hogy idén...

Tehát összefoglalva ha jól dolgozol, akkor lehet hogy előléptetnek, de ebben az esetben ne számíts bónuszra. Amennyiben pedig hulladék fos vagy, kapsz bónuszt. Azt kell, hogy mondjam mértani pontosságú, zseniális bullshit. Komolyan, ha nem 270Ft lenne a zsebemben még őszintén örülni is tudnék, hogy ennyire kreatív a főnököm.

Ezt követően egész nap a telefonomon a bejewelled nevű zseniális játékkal játszottam, ezzel megmutatva, hogy mennyire motivál annak az ígérete, hogy egyszer junior lófaszjóskából szimpla lófaszjóska lehetek valami nevetséges emelésért. Fú bazmeg a holnap gecikemény lesz, mert kezdem unni a telefon nyomkodást.

Ez a sok magánéleti szar tökre meg tudja borítani az embert. Néha teljesen értelmezhetetlen, hogy hazamegyek a melóból és szarabb, mint bent pedig már bent sem éreztem jól magam. Mi ez? Kapuzárási pánik 26 évesen? Jó, lassan 27 évesen. Vagy csak annak a felismerése, hogy a létezésen magán túl semmi értelme a létezésnek? Vagy mi? Nincs itt egy pszichológus, aki ingyen megírja, hogy mi van? Ez normális élettani folyamat? Vagy valami agyi elváltozás lehet? Vagy az a baj, hogy nem vagyok vallásos? Vagy, hogy kevés nap- de sok neonfény ér az irodában? Vagy az azbeszt az irodaépületben megtette hatását és valami mirigytumorom van, ami befolyásolja a hormonháztartást és ettől picsásodok? Netán a sok nő közötti melózás változtatott meg és hamarosan megjön a menzeszem is? Vagycsakúgyafaszkivan?

Mindenesetre, hamarosan közzéteszek egy időpontot és egy helyszínt és megkérek minden olvasót, hogy abban az időpontban legyen ott és öleljen meg. Vagy valami.

A kifogásokról meg azért nem írtam, mert elszállt az ihlet. (ez egy szar kifgogás pl., de nem lehet rákontrázni vagy mi.)

Csekkoltam, hogy hogyan találtok ide. A legtöbben a direkt címet ütik be és úgy találnak ide, ami frankó, de van két oldal, ahonnan szoktak még ideverődni kíváncsi vagy eltévedt arcok, akiknek ezzel a postal szeretnék egy kis reklámot csinálni cserébe. Vágjunk bele:

eszti.blogspot.com

Eszti idegenbe szakadt hazánk leánya, aki a napfényes Ausztráliában brékel. Munkája is van, mindenféle melósok dolgait adminisztrálja, tehát irodai szopóálarc. Legalábbis, ahogy beleolvastam ez jött le. A blognak amúgy nem nagyon van tematikája, hanem ilyen személyes cucc. Kösz Eszti, hogy kiraktál. Hogyha férjedül fogadsz állampolgárságért cserébe évekig a szex rabszolgád hálás leszek.

A másik blog:

oltonyosrabszolga.freeblog.hu

Egy bohócruhás öltönyös úriember kalandjai a XXI. századi bányában. Ráadásul ő sem itthon adózik. (és milyen kibaszottul igaza van!) Itt is sok morzsát kapunk arról, hogy az angilkánok kint sem kevésbé faszok, mint kis hazánkban, ha idetévednek. Érdemes olvasni, több a téma, mint nálam, választékosabban is fogalmaz a szerző, szóval igazi irodai értelmiségi cucc. (Már ha ez nem paradoxon.)

Szerdán meg jön a köv. post a kifogásokról. (már ha lesz kedvem megírni)

Jó lenne már egy tartalmas post, mi?

Hát jah, végülis jah...

Pénteken 8 előtt felkelni tilos és egészségtelen, ne tedd! Tehát aludj legalább 8-ig, aztán ülj be egy kád melegvízbe és relaxálj. Félóra elég. Miután kiáztattad magad, vegyél egy magazint vagy speciális folyóiratot. Nemzet meg Nszabit ne, mert csak felidegesíted magad. bulvár kakit csak ha erős idegzetű vagy és gyenge képességű, mert azért leépülni nem kell. Akkor megkérdezheted mi marad, nekem pl. a Rubicon meg a História mert töri buzi vagyok. Tehát szerezz be egy folyóiratot és ülj be egy kv-zóba, ne valami papírdobozbanelvitelre fos helyre, hanem ahol kis porcelán pohárból kitartott kisujjal, buzisan lehet szürcsölni miközben olvasol, itt is egy negyven perc maradás ajánlott, de ha kedved tartja, akkor tovább... Ezt követően indulj el befelé és gondolj arra, hogy végülis tíztől kettőig melózni nem olyan para, főleg úgy hogy ebben még benne lesz a hosszú ebédszünet is. Fontos, hogy reggel mérsékelten fésülködj és ha hímnemű vagy semmiképpen se borotválkozz! A nap egyetlen kritikus pontja most jön: hogy ha tartozol valakinek beszámolni arról, hogy mikor vagy bent hazudnod kell, de olyat amitől Rudolf Hess is őszintén keblére ölelne egy meleg, zsidó, bolsevik politikai tisztet. Ez a hazugság több féle lehet, csak pár szót említek, amiből össze lehet mixelni a történeted: kutya, gázolás, korház, anyukám, virrasztás, egész éjjel és végül a kulcs mondatrész: "én gyerekkorom óta nem zokogtam így".

A szerencsésebbek(nőknek ez évszázados fegyvere) még elvörösödött fejjel sírva is tudnak fakadni vagy legalábbis könny szökik a szemükbe, na az már az igazi profizmus.

Ezt lezavarod öt perc alatt, utána egész nap szótlanul olvasd a neten a amit szoktál viszont egyáltalán ne dolgozz! (Hogyha a főfasz még nem küldött haza, hogy nyugodj meg.) Ebédkor színleld, hogy telefonhívást kaptál és menj ki az épületből és csinálj, amit akarsz! Amikor visszamész kissé lazíthatsz. Mond meg, hogy kitalációd alanya felgyógyul, csak nem tudtak neked az éjjel még mit mondani és a bizonytalanság nagyon felzaklatott, de most hogy minden rendben, el kell menned a halálfaszára, mert fifikét kiengedik a kutyakórházból és haza kell vinned, uh. lö pá.

Ez egy varáció. Jobbat tudsz? Írd meg! irodairabszolga@gmail.com

Nyomogattam itt a gombokat, aztán most már lehet lájkolni meg twitterezni meg még egy csomó szart, amiről fogalmam sincs, hogy mi.

A storykat meg küldjétek, mert egy azaz egy darab sem érkezett és a végén még felzaklat a dolog, amit Ti sem akarhattok. Ja és még valami szeretnétek új design-t?

Ma elkészítettem egy statisztikát és mielőtt elküldtem volna elővettem az irattartó szekrényből az usanka mellől egy lefutott szálú, kissé pecsétes egyébként nagyjából 500 ft-os, - helyesebben egy csomag amiben volt 3 darab volt 500 ft- - foszforeszkáló, techno kék nyakkendőmet, hónom alá csaptam a dossziémat és elküdtem a statisztikát, majd hangosan visszaszámoltam háromtól és ahogy vártam már jött is a telefon, mire nullához értem.

- Szia, van itt egy sor abban amit küldtél... - mondta főnököm.

- Jövök - mondtam, s ott teremtem kutyaól nagyságú irodájában.

- Ezt elbasztuk? - kérdezte. (A kérdés azért vicces, mert ő nem vesz részt abban a napi munkában amiben történt az elbaszás és jómagam sem, csupán ellenőrzöm.

- Ezt el. - válaszoltam egykedvűen.

- De, mi történt - kérdezte kétségbeesetten egykedvűségemet látva.

- Hát, nem figyeltünk... Vagy valami rendszerhiba... - Gondolkodtam hangosan...

- ÖÖÖ... - Nézett értetlenül.

- Hát ja. - Válaszoltam, s vártam, hogy kibontakozzon.

- Akkor nézzük meg... - nekilátott visszaellenőrizni az egész ügyet miközben én az irodája ablakán leplezetlen kíváncsisággal szemléltem az irodaház másik szárnyában lévő rendkívűl kellemes popsit magáénak mondható csinos nőstény irodai patkányt, ahogy valamit lehajolva keres egy irattartó polc alján.

- Na, akkor ez volt... - Ocsudtam fel egyszercsak arra, hogy elégedetten néz rám asztala túloldaláról.

- Végülis én is erre jutottam- mosolyogtam vissza, mert arra gondoltam, hogy mennyire világi, hogy miközben én buja nőkről fantáziálok, addig a főnököm elvégzi a munkámat.

Az a helyzet, hogy rengetegszer nem történik bent semmi, ezért sokszor van több hetes kimaradás a blogon. Meg persze annyira lusta vagyok, hogy néha hetekig kómába esek, mert annyira nincs kedvem semmihez. Ezt orvosolandó ezúton közlöm, hogy beindul a levrov, azaz ha felbaszott a főnök vagy megbaszott a főnök írd meg szórakoztató stílusban és mi azaz én meg én és jómagam publikáljuk azt rendkívűl látogatott már-már felkapott blogunkon vagyis blogomon, de akkor így már többünké lesz.

Tehát kezeket ki a fehérnemükből és simogassátok a billentyűzetet, majd a kész storykat küldjétek el az irodairabszolga@gmail.com -ra. A legjobb történet beküldője találkozhat velem Havannában. (Persze csak ha mindkettőnk útját kifizeti.)

A minap egyszercsak erős szagra lettem figyelmes. Azt hittem valaki ebkulába lépett, de aztán a szag el kezdett erősödni, sőt ahogy közeledett egy kolléganő már-már hányigerkeltővé eszkalálódott. Azt hittem ez csak elmém játéka az érzékszervemmel, mert három per hármas volt az említett kolléganő. Sok rosszat tudnék mondani róla s kevés jót, de büdös sosem szokott lenni, ám a kulaszag csak nem akart eltűnni, amikor feltűnt, hogy ebédjét is magával hozta, s ahogy a malacok, mikor moslékot kapnak falni kezdte azt. (Bár sosem voltam még szemtanúja ennek, de úgy képzelem, hogy így csinálják.) Igen, aztán összeállt a kép, a kajának volt erőteljes, szúros szaga. Nem tudom mit evett, mert inkább kimentem megkerülni két háztömböt és idősebb felmenőmmel telefonon megbeszélni az aktualitásokat, de mikor egy óra kint lét után kelletlenül visszatuszkoltam magam, a szag még mindig terjengett. Láttam másokon, hogy ők is érzik, de senki sem tudta hol a forrása. Egy ideig zavart, de aztán el kezdtem élvezni mások nyomorúságát. Ahogy eltorzulta az arcok a szagtól, ahogy groteszk álarcok kerültek az emberekre. Önkéntelenül felröhögtem. S, bár nem az én művem volt, mégis, mint egy építőmérnök munkája végeztével hátradőlve elégedetten szemléltem.

Mivel a tököm tele a fasz céggel beadtam egy másik kurva nagy multihoz a CV-met. Megmondom őszintén rettenetes nehéz volt rávenni magam, hogy írjak egyet, vagyis inkább, hogy a 2006-ban íródottat aktualizáljam, de végülis erre való a munkaidő, nem? Szóval miután kiolvastam minden blogot és leráztam azokat az arcokat, akikek hetente háromszor hívnak fel valami triviális faszsággal kapcsolatban, amit egyébként képtelenek felfogni összepattintottam egyet és átlőttem a cégnél dolgozó egyik barátomnak, aki majd forwardolja valami ocsmány picsának, aki a főnököm lesz ha felvesznek. Kicsit ódszkodok a női főnököktől, mert általában elviselhetetlen, a női egyenjogúságot teljesen félreértelmező, dominák, akik verbálisan korbácsolják beosztottjaikat, hogy bebizonyítsák maguknak ők az alfaringyók akiknek be kell hódolni. Mindenestre, ha felveszenek, várhatóan egy ugyanolyan húsdarálóban fogok "dolgozni", de jobb kompenzáció mellett és nálam kisebb pöcsű latinok okoskodását sem kell majd tűrnöm a továbbiakban. Gyíííhááá bazmeg!

Most, hogy itt a hideg, de még mindig szarul keresünk meg már csak úgy dacból is igyekszünk az irodai repi teát pusztítani, mivel a cukor nagy kincs, mert a KV-sok pusztítják, mint a hutuk a tuszikat ruandában, csak az ő machetéjük a kávéskanál meg a fos reklámbögrék, így most már fele-fele iszom a cukrot a teával, mint a fröccsöt nyáron. Amit érdemes az irodai teákról tudni az az, hogy szükség is van a fél bögre cukorra, hogy elnyomja az ízét, mert egyszerűen retek szarok, mert az olcsó az jó. Legalábbis annak, aki egy excellbe beírja, hogy mennyire faszán kijövünk az erre szánt keretből. Sőt mi lenne ha meg is szűntetnénk, mert majd vesznek a parasztok maguknak. Az a tapasztalat egyébként, hogy ez a multiknál általános. Először a tea keret szűnik meg, mert a KV keret megszűntetés, ahhoz vezet, hogy felháborodott, zombi mozgású és olyan artikulálatlanul beszélő (inkább csak hangot kiadó) kollégák parasztlázadása tőr ki és felkoncolják a takarítónőt, melyen minden frusztráció kiélhető akár az input tündéreknek is, bár semmivel se intelligensebbek, valamint nem is jobban szituáltak. Amennyiben pedig felkoncolják a takarítónőt, eltűnik az egyetlen ember, aki érdemi munkát végez az épületben, azt meg meg kéne magyarázni valakinek és nem lehet excell táblák meg prezentációk mögé bújni, ami nagyon kellemetlen lenne...

Reggel késve érkeztem, hiszen tudtam, hogy úgy se fogok semmit sem csinálni. Szombaton dolgozni ördögtől való. Nem dolgozni és mégis bent lenni meg a fasz HR-esektől való, akik nem engedélyzeték, hogy skippeljük a mai napot. Megérkezvén odabüffentettem valamit  a zombiknak a bejáratnál, lehet hogy visszaköszöntek, de valószínűleg az egésznap nézett stand up commedyk kötötték le ismét a figyelmüet és nagyívben szartak rám. Fent már nagyban ment a semmittevés, épp csak tábortüzet nem gyújtottak és azt nem ülték körbe a kollégák. Kabátomat elhelyeztem a fogasra és utána egész nap sütit ettem, amit a kolléganők sütöttek. Az egyetlen pozitív dolog abban, hogy idősebb nőkkel dolgozom javarészt, hogy élelmezésben nem szenvedek hiányt. Amikor nem ettem, akkor meg a kapitányiülésben pörögtem és néztem a havazást. Tehát egy teljes napot kifizettek azért, hogy ne csináljak az evésen kívűl semmit. Gratulálok, ez ám a költséghatékony megoldás!

Leszögezhetjük: Szombaton dolgozni, olyan mint "szép asszonyt nagyszerszámmal, ügyvédet perrel fenyegetni" fölösleges.

Aki kitalálja elsőnek, hogy a fenti idézőjeles, kinek a nagy beszólása volt, azt meghívom egy csokira.

Ma kb. 3 körüzenetet kaptam azzal kapcsolatban, hogy milyen juttatásokat vonnak meg kollektíve a dolgozóktól költséghatékonyság javítása indokkal. A részletekbe nem mennék bele, de a lényeg, hogy lassan várom mikor jelentik be, hogy a jövőben minimálbérért lehet maradni vagy takarodni hűteni a levet máshol. Ezen fejlemények hatására úgy döntöttem, hogy standby üzemmódban várom meg a mai munkanap végét, sőt most már minden munkanapot így fogok tölteni és januárban keresek valami más melót, mert ez egy vicc és abból is a rosszabb fajta. Már csak az a kérdés, hogy határontúli magyar legyek-e vagy maradjak a kurva drága albérletben; Magyarországon. Nem sok minden szól az itthonmaradás mellett, és ez most nem ilyen picsáskodás meg divatduma, hanem ha megnézzük, hogy folyamatosan egyre szarabb lesz a helyzet köszönhetően az elmúlt 20 év politikai elitjének vagy inkább az elmúlt 70 év politikai elitjének. Meg persze annak, hogy mi 3 millióan tartunk el hetet. Illetve ebből lejönnek az egésznap phasztverő közszolgák, akik kb. 800k ember. Jó persze ebből lejönnek a tanárok meg orvosok, tűzoltók stb... Na akkor 2 millió marad és ebből folyamatosan jön le, akiket kibasznak a "szopjonatelekom, teszkószopató és rohadtaknektekvan, ezér elvesszük adók Csányinak azér marad adó" miatt. Úgyhogy, ha tudtok valami szőlőkapálás melót Új-Zélandon vagy Katalóniában írjátok meg és már csomagolom is a fürdőgatyám meg a strandpapucsom.

Mindenki szeretne kitűnni a tömegből, különleges lenni és fontosnak érezni magát. Aztán az emberek nagy része csak sodródik és eljár felette az idő és arra döbben rá, hogy nem lett se sorozatszereplő sztár, se gazdag, de még csak szimplán boldog se. Mit lehet ilyenkor csinálni? Kivenni pár nap szabit, baszni mindenre, felhajtani a haverokat és pár üveg alkoholos üdítőt benyomva nekivágni az éjszakának. Úgyse ér ez az egész szart se, nem vagyunk mások csak kurva zombik, akik hétvégente öntudatraébredhetnek, legalább akkor pakoljunk rá.

Most hogy jó helyre megy a nyugdíjam a magánpénztárból, elgondolkoztam azon, hogy ha 150 éves leszek, mit fogok csinálni null forintból, mert hogy addigra lófasz se lesz nem hogy ló, pláne nem nyugdíj. Két dolog vetődött fel bennem, hogy tériszonyos rúdugró leszek, mert ehhez már a tériszony megvan, vagy politikus. Utóbbihoz viszont úgy tűnik semmi sincs meg. Se rokon, aki a tűzközelben van, se haverok, kik narancs vagy szegfű katonák lennének és jómagam sem találom vonzónak a két nagy pártba való belépést sem. A többi pártokról is írhatnék, de azok vagy hülyék vagy impotensek, így ott felesleges próbálkozni, mert a köv ciklusnál a kutya se fog rájuk szavazni. Vagy mondhatnám úgyis, hogy úgy ki fogják őket baszni a parlamentből, mint koszovói, albán gyerek a talált szerb zászlót. Persze aztán rájöttem, hogy erkölcsi gátakkal nem lehet belevágni ebbe a rettenetesen kemény pályába, mert mint tudjuk az elvek az olyan, mint a fing; az ember amíg bírja addig tartja. Így tehát elhatároztam, hogy trenírozom magam, hogy készségemet fejlesszem és holnap a zebránál könyökölök, a metróban letaposok és veszek egy jégkrémet, hogy gyakoroljam a nyalást. Mondanám, hogy szorgalmasabb leszek, de ez nem szükséges.

Jaaa és ha valaki meg akar vesztegetni; irodairabszolga@gmail.com

"Eladó, kiadó, most a lelkem..."

Ti mihez kezdtek?

Azt már mind tudjuk, hogy a humánosok nagy része semmire kellő lófaszjóska és lófaszjanka, de a most a lenti videóban röviden szemléltetik is milyen ha a sok bullshitet összefoglalva egy dalban a kirúgás tényét két ilyen remek kolléga közli az emberekkel. Kíválóan prezentálják mennyire jó a hozzáállásuk ilyen esetekben, valamint mennyire empatikusak.